REWOD

RÓLAM

A REWOD egy éveken át épített, elkötelezett munka gyümölcse — klasszikus hegedűképzésből indulva, de ennél sokkal szélesebb világgá bővítve.

A célom soha nem az volt, hogy magam mögött hagyjam a klasszikus zenét, hanem az, hogy létrehozzak egy olyan teret, ahol annak szépsége és fegyelme találkozhat a jelenkor hangzásával és szellemiségével.

Ehhez azonban messze túl kellett lépnem az előadóművészet határain. Egy olyan rendszert építettem fel, amelyben a teljes alkotói folyamat — a hangszereléstől és zeneszerzéstől kezdve a felvételen, keverésen és maszterelésen át egészen a vizuális megjelenésig — teljes egészében az én kezem munkája. Megtanultam nemcsak azt, hogyan lehet egy zenei ötletből kész produkciót létrehozni, hanem azt is, hogyan kell annak minden részletét egységes egésszé formálni. Teljes zenekarokra hangszereltem, hangzásbeli textúrákat komponáltam, és kortárs vagy klasszikus művek modern újraértelmezéseit hoztam létre.

Ez azt jelentette, hogy meg kellett tanulnom felvételt készíteni, a zenei produceres dolgokat, keverni és maszterelni — videókat vágni, vizuális anyagokat tervezni, sőt, a kottákat is az alapoktól kezdve önállóan elkészíteni. Minden hang, minden kép, amit a REWOD keretében látsz vagy hallasz, ennek az útnak a végeredménye: az én kezeim által megalkotva, formálva és finomítva. Ide tartozik az a weboldal is, amelyen éppen ezt olvasod — annak teljes dizájnja, felépítése és kódja is ugyanennek a víziónak a része.

Nem azért csináltam mindezt, mert muszáj volt — hanem mert hiszek abban, hogy az alkotás legbensőségesebb rétegét csak így lehet megőrizni. Azt szeretném, hogy a közönség közvetlen, szűretlen és személyes élményként érezze meg a zenét. A REWOD esetében nincs távolság az ötlet születése és a végeredmény között.

Ez nem egy zenekar, nem egy produkciós csapat, és nem egy kiadó terméke.

A REWOD egyetlen ember teljes zenei világa — azzal a céllal, hogy a klasszikus zenét újra összekösse a mai hallgatókkal, érzelmeken, mesterségbeli igényességen és teljes művészi elkötelezettségen keresztül.

Teljes Életrajz

Diákévek Kezdetén

Amikor 6 éves voltam, a nagyapám készített nekem egy nagyon kicsi hegedűt, és ekkor kezdtem el játszani. Később a szüleimmel úgy döntöttünk, hogy beiratkozom egy zeneiskolába. Itt kerültem egy áldott nő, Papp Sándorné Éva kezei közé. Az a kedvesség, amellyel a gyerekekhez viszonyult, páratlan volt, és ő szerettette meg velem a hegedűt. 7 éves koromban részt vettem egy nemzetközi hegedűversenyen, ahol első helyezést értem el, pedig akkoriban nem vettem túl komolyan a zenetanulást. Azonban ez volt az a pillanat, amikor ráébredtem, hogy komolyabban kell foglalkoznom a zenével.

Innentől kezdve a tanulmányaim során számos hegedűversenyen vettem részt. Amikor 10 éves lettem, felvettek a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem különleges tehetségek osztályába Magyarországon. Ez azt jelentette, hogy egy professzor tanította a főtárgyamat, a hegedűt, de emellett általános iskolába, később pedig középiskolába is kellett járnom.

Ekkor kezdődött a munkám Földesi Lajos professzorral, aki Éva után a második tanárom volt. Rengeteget köszönhetek Földesi Lajos professzornak, aki olyan volt, mintha intenzív tréningen vettem volna részt. Különböző gyakorlatok révén virtuózabbá tettük a hegedűtechnikámat, és tökéletesítettük a hegedű hangzását. Ennek köszönhetően a mai napig, amikor hegedűhöz nyúlok, a hangszerből a legjobbat tudom kihozni.

14 éves koromban Szenthelyi Miklós, Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas magyar hegedűművész tanított engem. Míg Éva megszerettette velem a hangszert, Földesi professzor tökéletesítette a technikámat, és Szenthelyi professzor, aki aktívan koncertezett, olyan dolgokra tanított, amelyek révén teljesen másképp láttam a műveket. Az ő tapasztalata szintén olyan dolgokra tanított, amelyek a színpadon rendkívül értékesnek bizonyultak. Mindezek mellett hihetetlenül kedves ember, akivel a mai napig tartom a kapcsolatot.

Találkozás a Rockzenével

Körülbelül 15 éves voltam, amikor először találkoztam olyan zenekarokkal, mint a Guns n’ Roses és a Nirvana. Előtte kizárólag klasszikus zenét hallgattam, így eléggé furcsa volt látni Axlt, ahogy alsóneműben rohangál a színpadon, vagy figyelni Kurt Cobain MTV Unplugged fellépését, ahol a közönség hidegsége szinte tapintható volt az intim kapcsolat miatt.

Azonnal beleszerettem ebbe a műfajba, és olyan személyek, mint Chris Cornell, Axl, Slash, Kurt Cobain, Oliver Sykes mély hatást gyakoroltak rám. Visszatekintve látom, hogyan formálták a személyiségemet és a stílusomat.

Olyan akartam lenni, mint ők, érezni azt, amit ők sugároztak azokban a YouTube-videókban.

A középiskolában éppen nálam volt a hegedűm, mivel egy iskolai rendezvényen játszottam. Valaki a teremben hallgatta az akkori korszak egyik népszerű dalát, és poénból elkezdtem utánozni a dalt, amit a többiek hallgattak, és mindenki imádta.

Ez volt talán az első lépés abba az irányba, ahol most vagyok.

2015-ben lehetőségem volt fellépni a kölni Gamescom rendezvényen a Video Games Live színpadán, Tommy Tallaricóval, számos híres videojáték-zeneszerzőjével és a VGL arcával. Itt videojáték-zenét játszottunk egy rockzenei keretben, klasszikus zenekar kíséretében, hatalmas közönség előtt. Ezután több showban is szólóelőadóként kísértem őket.

Ez szintén nagy hatással volt rám, mert végre úgy éreztem, hogy a klasszikus zene világa találkozik azzal a zenével, amit megszerettem.

Ezek voltak az első ösztönzések, és fokozatosan világossá vált bennem, hogy mit is akarok igazán csinálni. Ez az a kreatív és izgalmas folyamat, ahol nemcsak klasszikus zenét játszhatok hegedűn, hanem, ha a bálványaim bőrébe lépek, én lehetek az, aki a színpadon egy hangszerrel, mint a hegedű, közvetlen kapcsolatot teremtek a közönséggel, olyan módon, ami számomra sokkal izgalmasabb.

Természetesen ez egy döntés, és nem történik meg egyik napról a másikra.

Tettem kísérleteket, és még egy zenekarom is volt két gitárossal és egy dobossal, amikor 17 éves voltam, de valahogy nem éreztem jónak. Mindig is nagyon konkrét elképzelésem volt arról, hogy mit szeretnék hallani a saját zenémben.

Ez az elképzelés csak akkor válhatott valóra, amikor megtanultam zenét producálni, hangszerelni, és mindent megtenni, ami szükséges ahhoz, hogy egy ötletből egy hallgatható, magas színvonalú termék váljon, amit mind az a generáció élvezhet, amelyiknek semmi köze a mai slágerekhez a klasszikus hangszerelés miatt, mind pedig a jelenlegi generáció, mert ismerős zenét hallhat egy teljesen új perspektívából.

Következésképpen nem kizárt, hogy valaki, aki rábukkant egy feldolgozásomra a kedvenc dalából, felfedezi egy Kreisler vagy Csajkovszkij átiratomat is. Ha csak egy ember is megteszi, már megérte, mert mindig is úgy tekintettem a klasszikus zenére, mint egy értékes otthonra, amelyhez sokat köszönhetek, és minél több emberhez szeretném eljuttatni. Hiszem, hogy a zene az egyik legjobb megoldás a generációs különbségek áthidalására, mert rengeteg modern zene van, amely felemelt és erőt adott nekem, és hiba lenne, ha valaki teljesen figyelmen kívül hagyná ezeket.